„Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van.”
Ki írta ezt? Jó kérdés. A világ sok más részén is tudnák rá a választ, hiszen Janikovszky Éva könyveit már 30 nyelven olvassák. S ez a szám csak bővül, mert műveiből ma is készülnek fordítások, sőt újrafordítások is. Az élő nyelv gyorsan változik, a klasszikus művek szelleme azonban maradandó.
Janikovszky Éva, száz esztendővel ezelőtt 1926. április 23-án született. Művei 2026-ban is emlékeztetnek minket arra, hogy az emberi lélek alapvető rezdülései – a gyermeki rácsodálkozás, a felnőtt lét esendősége – mit sem változtak az évezredek alatt.
„Kire ütött ez a gyerek?”, „Felelj szépen, ha kérdeznek!” – gyereknek lenni nem is olyan könnyű… Jól tudta ezt Janikovszky Éva is, aki sosem felejtette el, hogy „gyereknek lenni bizony kemény megpróbáltatás”. De, hogy még a kutyalét sem mindig fenékig tejfel, arról mesél kedves humorral a Bertalan és Barnabás című meséjében, melynek legfontosabb üzenete: hogyan érdemes igazán jól és figyelemmel szeretni.
Janikovszky Éva (1926. 04. 23. – 2003. 07. 14.) Kossuth- és József Attila-díjas íróra, szerkesztőre emlékeztünk az elmúlt napokban, hetekben.
A kézműves foglalkozással egybekötött papírszínházas mese foglalkozásokon az 1., 2., és 3. évfolyamon tanuló diákjaink vettek részt.
Éliásné Németi Henriett tanárnő
