Szent Piroska Görögkatolikus Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola

HAT-KP-1-2023/1-001497-VAL-ELS/001

 Határtalanul, Romániában

A hetedik osztályosoknak minden évben lehetősége van a “Határtalanul” pályázattal eljutni külföldre, ahol megtekinthetik az ország történelmi eseményeit, ha megnyerik a pályázatot.

            A tanév elején megpályáztuk ezt a programot, de sajnos nem nyertünk, viszont tél végén kiderült, hogy mégis van lehetőségünk eltölteni négy napot Romániában. Miután megosztották velünk a hírt a tanáraink, majd kicsattantunk az örömtől. Anikó néni már el is kezdte szervezni a programjainkat. A kirándulás előtt a két hetedik osztályból néhányan vállaltuk azt, hogy történelmi, irodalmi és földrajzi témájú kiselőadásokat tartunk, melyek a kirándulás helyszíneivel, témáival kapcsolatosak. Közösen oldottunk meg interaktív feladatokat a “Barangoló” segítségével, illetve szabályokat beszéltünk meg a programmal kapcsolatban.

            Június 3-án mindannyian boldogan hagytuk el az iskola kapuját, mert tudtuk, hogy az estét már nem otthon töltjük. a határon több, mint másfél órát kellett várnunk a felmerülő problémák miatt. Az út további része zökkenőmentesen zajlott. Programunk első helyszíne Szatmárnémeti volt, ahol a Tűztornyot, illetve a Vécsey-házat néztük meg, mindenkinek tetszett a Láncos templom, illetve az erdődi vár, amit kívülről tekintettünk meg.

Amikor végre megérkeztünk a szállásra kicsomagoltunk, és Anikó néni eligazítást tartott. Az éjszakánk végül sok mókával ért véget. 

Másnap reggel a kaplonyi templomot és kriptát, illetve a könyvtárat látogattuk meg. A sok érdekes információ mindenki érdeklődését felkeltette, kicsit félelmetes és elgondolkodtató is volt lent a kriptában. Ez után utunk Érdmindszentre Ady Endre szülőházába, ahol megkoszorúztuk az udvaron található Ady-szobrot, meghallgattuk egyik társunk kiselőadását a költő életéről, majd elszavaltunk egy Ady-verset közösen. Utunk innen Sződemeterre, a Kölcsey emlékházba vezetett, ahol nagyon tetszett az interaktív kiállítás. Itt is koszorút helyeztünk el a költő szobránál, illetve elénekeltük együtt a Himnuszt. A nap hátra lévő részében ellátogattunk egy nagykárolyi iskolába, ahol találkozhattunk velünk egyidős diákokkal. Közös programjaink között szerepelt az iskola bemutatása és a beszélgetés, majd az összetartozás napja alkalmából közösen elszavaltuk a Himnuszt és elénekeltük “Tavaszi szél vizet áraszt című. népdalt, aztán kedvet kaptunk a daloláshoz, így több népdalt is elénekeltünk.

A következő napon a Károlyi család kastélyát tekintettük meg, ahol idegenvezető segítségével jobban megismerhettük a családi bonyolult életét. A kastély nagyon szép volt, sok-sok érdekességet láttunk és hallottunk. A délelőtt folyamán több, a városban található templomot is megtekintettünk, meghallgattuk a kiselőadásokat Petőfi és Ady életének nagykárolyi vonatkozásairól. Az délutáni, esti  étkezésünket a görögkatolikus parókia készítettük el Krisztián atya családjával és még néhány vendéggel, a pörkölt igazán finomra sikeredett, mindenki jóllakott. Tetszett a görögkatolikus templom, nagyon szépen felújították, szépen csengett benne a Mennyei király imánk, amit együtt énekeltünk el.

Az utolsó napon Nagyvárad nevezetességeit csodáltuk meg, szinte minden felekezet templomában voltunk, érdekesek voltak a kiselőadások, de a legérdekesebb mégis az Ady-emlékmúzeum volt, ahol sok-sok személyes tárgyat láttunk, egyszerre volt korhű és modern a berendezés. Csodaszép a belváros, aminek igazi nagyvárosi, színes hangulata volt, szerintünk most is igaz rá a „Körös-parti Párizs” elnevezés.

Hazafelé még útba ejtettük Zilahot is, ahol kívülről megnéztük a Séra házat, több templomot, majd a Csucsán, a Boncza-kastélynál ért véget ez a fantasztikus, négynapos kirándulásunk. A kirándulásunk alatt nagyon finom ételeket ettünk, sokszor ebédeltünk vagy vacsoráztunk étteremben, ami külön tetszett. Rengeteg kedves és barátságos emberrel találkoztunk, jó volt magyarnak lenni külföldön, jó volt, hogy otthon éreztük magunkat, hiszen szinte mindenhol beszéltek magyarul.

A kirándulásunk után jó volt még egyszer közösen leülni, megnézegetni azt többszáz fotót, ami a négy nap alatt készült, és kicsit visszaemlékezni a sok vicces és szép pillanatra.

 Az osztályok jobban összerázódtak, sokat énekeltünk, nevettünk, és nagyon keveset aludtunk, tanáraink bánatára. Köszönjük szépen Andi néninek, Zoltán atyának és Anikó néninek a fáradságos munkáját, igazgató bácsinak és az iskolának a segítséget. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy négynapos kiránduláson volt az osztályával, és hogy ilyen fantasztikus programon vett részt! Köszönjük szépen, örök emlék marad!

A 7.a és a 7.b osztály nevében:

Bródi Berta
Magyar Janka
Szabó Gréta
Zilahi Nóra